A faszén

A faszenet többféle célra szokták használni. Legközönségesebben mint tüzelőszert alkalmazzák, különösen az ércek olvasztásánál, a fémek finomításánál, tisztításánál s feldolgozásánál. Ezen célra a tökéletesen kiégetett, tömör és nehéz szén a legjobb. A gyors és nagy hő mellett előállított, u. n. túlégett szenet, mely könnyű és likacsos, a tisztátlan, rossz izű és szagú folyadékok átszűrésére használják; a vörös szenet pedig lőpor gyártására stb. A szénítő rakásokban (bogsában) tökéletesen kiégetett szén ugyan általában mindig fekete, likacsos, aránylag könnyű, de amellett elég szilárd, szag és íz nélküli anyag, melyen nemcsak az évgyűrűk stb., hanem a fadarab alakja is világosan látható; mindamellett a szénnek műszaki, nevezetesen pedig tüzelő célokra való jósága igen különböző lehet, ami azonban könnyen felismerhető rajta.
Az ismertető jelek a következők:
1. A szén színe, törése és szilárdsága. A jó szén friss törési lapja acélkékbe játszó fekete szinű és erősen fénylő; törése kagylós és az ujjat megtapintásnál nem festi meg. Szilárdsága nagy, mert nehezen törhető szét; kemény tárggyal megütve cseng, mely hang a szénmérésnél is könnyen észrevehető. 2. A szén fajsulya. A fajsúly a szénnél, mint a fánál is, a jóság mértékéül vehető. A friss szén - amint az a szenítő rakásból kikerül - fajsúlyának határait 0,14 és 0,22 közt fekvőknek vehetjük. Ha ellenben a szén hosszabb időn át a levegőn hever, nagy nedvszívó tulajdonságánál fogva 8-12% vízpárát bír a levegőből felvenni. Ilyen szén fajsúlyát azután, ha kemény fából való, átlagosan 0,24-gyel, ha lágy fából származott 0,16-tal vehetjük. Még nagyobb a szén súlynövekvése, ha vízzel érintkezik. Ebből már pár perc mulva 25-30%-ot képes felvenni. Mind a két körülmény fontos a gyakorlatra nézve, p. ha a fuvarbér v. pedig a szén vételára a súly után fizettetik. 3. A szén égése és hatásossága. A jó szénnek láng és füst nélkül kell égni s egszersmind nagy és tartós meleget kell adni. A jó szén nehezebben gyulad meg, mint a túlégett. Az ide vágó kísérletekből kitűnik, hogy különböző fanemekből nyert szén, ugyanazon általános súly mellett, karbontartalomban és tehát tűzerőben is tekintetbe vehető különbséget nem mutat; ellenben magától értetődik, hogy ugyanazon űrfogat mellett a súlyosabb szénnek nagyobb a tűzereje. Egy kilogramm faszénnek átlagosan 7500 hőegység (kalória) felel meg. A faszén hamutartalma, csekély mennyisége folytán (1-2%) a szén tűzhatásosságát nem módosítja. A mi végre a szénkihozatalt, azaz azon viszonyt illeti, melyben a nyert szén akár súly, akár terime tekintetében - az előállítására szükségelt fához áll, mondhatjuk, hogy az általában a fenyőfánál nagyobb, mint a lombfánál; a lágy lombfánál kisebb, mint a fenyőfánál, de nagyobb, mint a kemény lombfánál. Az eredményt már jónak neveztethetjük, ha a terime szerinti szénkihozatal a lombfánál 45-50%, a fenyőfánál pedig 55-60%-nyi. Suly szerint adnak a lombfák legjobb esetben 20-22%-ot, a fenyőfák pedig 23-26%-ot. (Forrás: Pallas Nagylexikon)

Faszénégetés

Az erdei mesterségek sorában a szénégetés elsősorban a kohász és vasverő központok közelében virágzott, mivel a jó kénmentes vas előállításához elengedhetetlenül szükséges volt a faszén. A fát boksába rakják, s ehhez előzetesen egy sík területet keresnek vagy alakítanak ki. A kisebb, 80 köbméter fa kiégetéséhez való boksának 8 méter átmérőjű hely kell, 250 köbméterhez pedig 12 métereset készítenek elő. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, 3 rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3-3,5 métert. Ahogy kifelé haladnak a rakással, különösen a felső sorban, a fákat mindinkább befelé dőlve rakják - így végül a boksa félgömb alakú lesz. Az úgynevezett megrakott boksát végül gereblyével vagy akár csak kézzel gyűjtött és kosárral odahordott száraz bükk avarral fedik be úgy 5 centiméter vastagságban. Erre kerül takaró rétegként a porlékony, laza szerkezetű erdei föld 20-25 centiméter vastagságban.

A boksa begyújtása egy vízszintes lyukon keresztül történik. Begyújtáskor a füst és a gőz a boksa középső szellőzőjén és a körülötte lévő lyukakon keresztül távozik, s amikor szikra is kijön rajtuk, akkor a középső lyukat, majd a körülötte lévőket is lassan sorban betakarják. A szénégető mester a füst színe és szaga alapján "belelát" a boksába, és ismeri az égés előrehaladtát. Égetés közben állandóan tapossák vagy bottal döngölik a boksát, hogy ne keletkezzék üreg a földtakaró alatt. Az égetés a nyári melegben rendesen 14-16 nap alatt megy végbe. Az égetés befejezése után egy napig pihentetik a boksát, majd felülről lefelé haladva, lassan megbontva megkezdik a kihűtését. A szétszedéssel megkezdődik a faszén válogatása, osztályozása, csomagolása.

(http://www.bukkszentkreszt.hu)