Esemény naptár

Október 2017
H K Sz Cs P Szo V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Következő programok:

Nincsenek események

Ikarussal a csillagokig!

Parasznya

 

A falu fekvése:

A község B-A-Z megye északi részén, a miskolci járásban, Miskolc-Kazincbarcika vonalát tekintve Sajószentpétertől nyugati irányban 8 km-re lévő település.

A községet és határát a Bükk hegység nyúlványainak a a Sajó völgyére ereszkedő szelídebb vonulata övezi. A környező hegyek változatos és termékeny lankái szinte körülölelik, katlanba zárják azt a néhány falut- többek között Parasznyát- amelynek összefoglaló neve: Pitypalatty- völgy. Ez a kissé népies, költői elnevezés valószinűleg onnan ered, hogy szép időben a színes madárvilág hangja szinte teljesen betölti a természetet, s ilyenkor madarak „pitypalattyától” hangos az egész vidék.

A környező falvak közül keleti irányban Radostyán terül el, míg észak-nyugatra Varbó község található.

Parasznya egyik fontos települési jellegzetessége, hogy a lakott belterület Nyugat- Keleti irányban megnyúlik, amely talán azzal magyarázható, hogy hasonló hosszanti irányban húzódik végig a környező hegyek vizét összekötő Nyögő-patak, amely az időjárás szeszélyei követte néha „nyögve” csörgedezik, s csaknem teljesen kiszáradt, időnként viszont hatalmas esővízmennyiséget összegyűjtve jelentős árvízkárokat okozott az árterületén élőknek. A község viszonylag nagy külterülettel rendelkezik, amelynek jelentős része elsősorban erdő-, és szőlőművelésre alkalmas, míg egy lakott külterület Adrián-telep- Barossakna.

Belterület

A belterület települési viszonyait tekintve, amely hazánk többi falujára is jellemző vonás, hogy a jelentősebb kulturális-, egészségügyi-, közellátási intézmények a község közepén, "centrumában" kapnak helyet és természetesen a népsűrűség is a legnagyobb helyi viszonylatban.

Ez Parasznyán is így van, a "centrumban", egymás mellett kapott helyet a posta, önkormányzat, orvosi rendelő, körzeti iskola, templom, élelmiszerbolt és az ifjúsági ház. A község lakóházainak mennyiségi növekedése hű mutatója a gazdasági élet fejlődésének, az életszínvonal általános emelkedésének. A két világháború közötti csekély népszaporulat, az „egyke” vagy „egyse” felfogás természetes velejárója volt, hogy mindössze 174 lakóházat számlálhattak községünk területén 1938-ban. Ma már ez a szám mintegy háromszorosára emelkedett, és állandó emelkedés mutatkozik továbbra is. Mi sem példázza ezt jobban mint egy új községrész, a Vámos Ilona utca, majd a Rózsa és Arany János utca teljes létrehozása és kiépülése, amely az utóbbi 30 év fejlődésének eredménye.

A lakóházak minőségi javulását szinte lehetetlen számadatokkal kifejezni, olyan nagymértékű. Ma már a felszabadulás előtti lakásviszonyok szinte legendaszámba mennek, és talán az idősebbek sem emlékeznek azokra a régi szobakonyhás parasztházakra, amelyekben a szobák földjét telente késsel felásták, árpát és zabot vetettek bele, hogy az ugyanabban a szobában keltett baromfiaknak legyen mit csipegetniük. Ma már alig van községünkben 1-2 régi ház, a többi helyén vagy mellett modern többszobás- fürdőszobás lakásokat emelnek, s a fejlődés töretlenül halad előre. Napjainkban a legtermészetesebb dolog a kiépített infrastruktúra, úgymint – vezetékes ivóvíz, zárt csatorna hálózat, vezetékes gáz, a telefon és a kiépített kábel televízió.

Külterület

A külterület különböző települési sajátosságai elsősorban a földrajzi fekvésből adódnak. A belterülettől Nyugati irányban, mintegy 1,5 km-re helyezkedik el Adrián-telep – Baross akna. A községet délről a Bükk-hegység magasabb nyúlványai szegélyezik, amelynek egy-egy különösen szép pontjáról, a Nagyhegy és Császárortvány-ról csodálatos panoráma nyúlik Miskolc külvárosának modern, fejlődő lakótelepeire. De nem kell ilyen messze mennünk, hiszen a jóminőségű szőlőkkel tarkított Bánles és Töviskes hegyről a Parasznyát Lyukóbányával összekötő, merész kanyarokat leíró bekötőút látványa tárul elénk.

Ez a hatvanas évek végén készült el és jelentős könnyebbséget eredményezett a lyukói szénbányákban dolgozó parasznyai munkásoknak munkahelyük megközelítésében. Valamint a szén közúti szállításában. Ettől kissé Keletre külterületünk talán egyik legszebb vidéke, a lomboserdőkkel körülvett Hagymásbérc fogadja a turistákat, akik gyakran felkeresik e helyet friss levegője és csaknem összfüggő hatalmas erdei miatt. E területekkel „átellenben” a községünkben Északra lévő, viszonylag sík terület a TSZ. És helyi gazdálkodók szántóföldjei, amelyek kenyérgabona, szálastakarmány, ipari növények, napraforgó termesztéséhez biztosítanak lehetőséget. A szántóföldeken túl, tehát még északabbra már dombos, hegyes és lankás terepek különböző formái változatos, mozgékony látványt nyújtanak ugyan, de nagyüzemileg művelhetetlenek,így rétek, legelők, és gondozott szőlősök teszik értékessé e vidéket.

Egyre beljebb haladva észak felé mind magasabbra emelkedünk a tengerszinttől, itt már tömör, összefüggő, a távolból zordonnak tetsző lombos és fenyőerdő veszik a kéklő messzeségbe.

Természetesen nem ritkák a vadak sem /őz, vaddisznó, szarvas, róka, színes madárvilág/, hiszen jó menedéket ad számukra a hatalmas, egészen az egri hegyekig elnyúló erdőség.
 

A falu története:

A község több, mint 700 éves település.

A község nevét először a XIII. szd-ban említik a Wenzel – féle oklevelek Peresne néven, és a borsodi vár tartozéka. Az itteni várjobbágyokat hű szolgálataikért a király nemessé emeli,1286-ban már itt lakó nemesekről történik említés, és Peresnie, majd Perezne elnevezést találunk.
Az 1300. évben Parasna néven is előfordul, de még a XIV. szd. Közepe táján is Peresnye névvel említik okleveleink, sőt megtudjuk, hogy másképpen Thouthpalteleké-nek is nevezték. Tehát községünk neve sokféle változatban élt szinte egyidőben, és hosszú folyamat eredményeként alakult ki jelenlegi neve: Parasznya.

Borovszky nevének eredetéről szólva arra a következtetésére jut, hogy szerinte a szláv prasna szóval hozható kapcsolatba, melynek jelentése – üres. A későbbi adatok, meglévő okleveleinek ezzel szemben azt bizonyítják, hogy még a XIV. században is csak teleknek említik, s ha szláv hangzású is az elnevezés, csak későbbi település lehet, mert a honfoglalás idején itt egyáltalán nem volt szláv telep.

A XVI. században már a diósgyőri vár tartozéka lett és az Ákos nemzetség birtokában volt, a XVI. század végére pedig királyi birtokká válik. A diósgyőri vár sorsában osztozott, a királyok feleségeik számára kötötték le, így főleg királynéi birtok volt.

A település birtokosai állandóan változtak az idők folyamán, szinte lehetetlen a sok-sok családi név felsorolása, egyben azonban mindvégig megegyezett az itt lakó földművelésből és erdei munkákból élő lakosság: az uraikkal szembeni vak engedelmességben. Az egyház tanítása – „imádkozzál és dolgozzál” az alázatos parasztemberek körében meglepően jó táptalajra talált. Amikor Diósgyőr a zálogbirtokosok kezére jutott, sorsában osztozva a községnek előbb Balassa Zsigmond az ura, majd a Bedeghi, Nyáry- , Enyingi-, Török-, Homonnai-, Haller-család birtoka. Széchy Mária pedig Szepessy Pálnak zálogosította el. A Wesselényi- féle összeesküvés után a kincstár mindjárt rátette a kezét, majd amikor a kamara bérbeadta a koronauralmat, az egri káptalannal szerződésre lépett. A szerződésben foglaltak viszonylag alacsony „taksát” állapítottak meg: évente 200 forint fizetése, 12 öl fát kellett a községnek kivágnia és Diósgyőrbe szállítania és csak tizedet kellett fizetnie.


Hanem ezután nehezebb idők következtek, mert 1756-ban Rottenstein Ignác prefektus urbaniummal szabályozta az úrbérszolgáltatásokat. Az úrbérrendezés alkalmával végzett vizsgálatok szerint földje termékeny, legelői elégségesek voltak, ennek alapján megszületett a döntés: Parasznya köteles 280 forint taxát fizetni, 120 öl fát Miskolcra behordani mindenféle visszafizetés nélkül. Nagyon súlyosan érintette Parasznyát ez az úrbérrendezés, különösen nehezítették a helyzetet a gyakori patakáradások, amelyek sok kárt okoztak. Fenn is maradt ebből az időből a parasztság néhány urukhoz intézett kesergő levele, amely az áldatlan állapotokat hűen tükrözte.

Eger ostroma idején a török a települést elpusztította, s így 1556-ban már mint elhagyott hely szerepel. Ennek a körülménynek tudható be, hogy bár a protenstantizmus gyorsan elterjedt, sokáig csak Varbó „leányegyháza” volt.

A mezőkeresztesi csata után /1596/ hódoltsági terület lett, s a törökadót először Budára, majd Fülekre fizette. Bár csak a török kiverése után fejlődhetett igazán, mégis az itt lakó nemes családok révén, amelyek közül a Mike-, Lukács-, Balogh-, Madarász-, Rácz-, és Remenyik- család volt a legjelentősebb /még ma is ezek a családnevek a leggyakoribbak községünkben/ mégis csak épült a reformáció és megerősödött. Ezt igazolja az egyház birtokában lévő ezüst pohár, amelynek oldalán ez a bevésés olvasható:

„Rácz János 1963”.

A török kiverése után a község nagyobb fejlődének indult és templomát is kijavította, ehhez a megye 8 forint segéllyel járult hozzá. A kijavított templom azonban már nem bírta az idők terhét, újat kellett volna építeni. Ez abban az időben nehezen ment, jóllehet 650 volt a hívek száma és 976 forint készpénz rendelkezésre állott.

II. József uralkodása alatt aztán megkapták az engedélyt, s igen rövid idő alatt 1785 májusától 1786 októberéig épült fel nagyobb temploma, melyhez tornyot csak 1800-ban építettek.
De az egyház építése mellett, amelynek a Rácz- családon kívül a Lukács- család is nagy támogatója volt, meg kell említenünk az iskola felvirágoztatását is.
Már a XVIII. század elején jónevű iskolája volt Parasznyának, számos tanítóját máshová vitték, sőt nem egyszer lelkésszé is választották. A tanulók létszámából a lakosság időnkénti számára is következtethetünk. Így 1798-ban 27 fiú és 11 „leánygyermek”, 1802-ben pedig 39 fiú és 29 leánytanulója volt. Sokan mentek innen a miskolci és a pataki iskolákban tovább tanulni. Az 1842. évi nagy tűzvész egész Parasznyát tönkretette, a tűz az iskolát és a templomot is megviselte. Új iskola emelésére azonban csak 1903-ban gondolhatott az egyház.

Parasznya a nagy tűzvész után ismét hamar felépült és akkor rendezettebb lett, lakosainak száma azonban csökkent. A koronauradalom megszűnte után a község nagyobb fejlődések indult, lakosainak száma is évről-évre emelkedett.

A gazdasági élet fellendülését jelentősen befolyásolta az 1800-as évek végén megnyíló két szénbánya, Baross-akna és Pálinkás-táró. Egyre többen keresnek a két bányában megélhetést, bár az olajmécses és karbidlámpa világánál, kezdetleges eszközökkel végzett kemény, sokszor életveszélyes munka sok tragédia okozója volt.
Falubeli öregek ezzel kapcsolatban szinte legendaszámba számító történeteket ismernek még ma is.

1934-ben állított hősi emlékmű az első világháborúban elhunytakról emlékszik meg.

A gazdasági és kulturális élet állandó fejlődését szemléletesen tükrözik az 1939-ben feljegyzett néprajzi adatok. Eszerint: „ A parasznyai közbirtokosság tulajdonában van egy 272 kat holt kiterjedésű erdő és legelőbirtok. 20 és 50 kat. Hold közötti birtok 6 van, törpebirtok 60 van, tulajdonosaik átlagban 4-6 kat. Holdat birtokolnak. Orvos és szülésznő helyben van, az ivóvíz kitűnő. Iskolája 2 tantermes, 2 tanerős, ezenkívül továbbképző iskola, valamint az iskolánkívűli népművelés tanfolyamai. Jelentékeny népkönyvtárral rendelkezik és 4 kultúregyesülete működik: a Ref. Egyházi Énekkar, az Olvasó kör, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Leányegylet”.

Mindebből világosan kitűnik az a pezsgő gazdasági és szellemi élet, amely a két világháború között községünket jellemezte. Ebben az időben bányászaink körében sok követője volt a szocialista eszméknek. Ezeket néhány volt oroszországi hadifogoly terjesztette. Bátor kiállásuk, agitációs tevékenységük jó előkészítője volt a 1945 utáni politikai változásoknak.
A szovjet csapatok 1944.dec. 12-én érték el községünket. Mint országszerte mindenütt, Parasznyán is új élet kezdődött. A volt nincstelenek, szegényparasztok, erdei-és bánya-munkások gazdasági helyzete óriási mértékben javult, földet, házhelyet osztottak közöttük. A régi épületek kicserélődtek, új házak, községrészek épültek szinte rá sem lehet már ismerni a hajdani falu jellegzetes vonásaira.

 

A település honlapja: www.parasznya.hu