Esemény naptár

Október 2017
H K Sz Cs P Szo V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Következő programok:

Nincsenek események

Ikarussal a csillagokig!

Bükkzsérc

 

Bükkzsérc község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi kistérségben, a Bükki Nemzeti Park déli határán, Miskolctól közúton kb. 50 kilométerre délnyugatra, Egertől 25 kilométerre keletre található, a Bükk hegység egyik déli irányú völgyében. A községen át folyik a Cseresznyés-ér. Megközelíthető a 3-as főútról, vagy az M3-as autópályáról Mezőkövesdnél letérve, Bogácson majd Cserépfalun át jutunk a településre. Autóbusszal Egerből, Noszvajon át az Agria Volán, Mezőkövesdről a Borsod Volán üzemeltet járatot faluba.

A község lakossága régebben szőlő-, gyümölcstermesztésből, mészégetésből élt. Napjainkban munkát a nagyobb városokban találnak a lakosok, a hagyományos falusi élet kiveszőben van. A község intézményhálózata, ellátottsága megfelelő. ,Megoldott az orvosi ellátás: minden munkanapon van orvosi rendelés és egy fiókgyógyszertár is működik a községben. 8 tantermes korszerű iskolája van a vele egybeépített tornateremmel, ezenkívül az iskolai szervezet keretében működik az óvoda is. A településen bolt, posta is található. A községi kulturális tevékenység céljait szolgálja a művelődési ház a benne működő könyvtárral, egy gyermekjátszótér és a labdarúgópálya.

 

Bükkaljára települt község kevés termőföldje a történelme során sohasem biztosította az itt élő teljes lakosság megélhetését. Ezért hosszú idő óta egészen az 1950-es évek elejéig az itt élő lakosság egy része az erdőhöz kapcsolódó tevékenységgel kereste kenyerét, vagy a kevéske föld megművelésével foglalkozott. A férfiak közül tavasztól őszig sokan foglalkoztak a kisrészben helyben, nagyobbrészt pedig Felsőtárkány és Cserépfalu erdeiben égetett mész Alföldre irányuló fuvarozásával is. Akinek pedig helyben nem akadt munkalehetősége az kénytelen volt elszegődni mezőgazdasági idénymunkásnak, summásnak vagy cselédnek az ország más vidékeire, többnyire az Alföldre.

Napjainkban is a lakosság egy része még az erdőkhöz kapcsolódó munkával vagy mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, de sokan csak a községen kívül a környező városokban, elsősorban Mezőkövesden és Egerben találnak munkalehetőséget. Az utóbbi időben újjáéledt a szőlőművelés és a bortermelés is, amit a lakosság többnyire jövedelem kiegészítésként folytat. A szép fekvésű település adottságaira alapozva egyre többen felismerik az idegenforgalomban rejlő kereseti lehetőségeket is.


A község infrastruktúrája hatékony lakossági támogatással a közelmúlt évtizedben, években jelentősen fejlődött. A község útjainak több mint 90 %-a szilárd burkolatú. A napi célok között szerepel ezek folyamatos felújítása és a csapadékvíz elvezető árokrendszer korszerűsítése. A többségében korszerű lakóházainak (családi házak) száma több mint 480. A településen kiépült a vezetékes ivóvíz hálózat, a szennyvízcsatorna és a földgáz hálózat. Nagy figyelmet kapott a környezeti tisztaság megőrzése, amit a szervezett hulladék-összegyűjtés is elősegít. Ezen a területen további nagy előrelépést jelenthet az, hogy a község 42 más településsel együtt tagja lett a Tisza-tavi Regionális Hulladékgazdálkodási Társulásnak és 2006. július 1-vel bezárták a helyi hulladéklerakó telepet.

 

 

 

Látnivalók:

 

  • Hódos-hegy oromzatán lévő patkó alakú kopár természetes képződmény, ami messziről is jól látható
  • 1776–1779 között épült műemlék római katolikus templom
  • 1825–1828 között épült református templom
  • 2003. év nyár elején megnyílt Községi Emlékház
  • Pelyhe-pince zsűrizett faragásokkal
  • A falu déli végén, az Alsó-hegyen sorakoznak, a riolittufába vájt borospincék
  • Suba-lyuk ősember barlang, a Hór-patak völgyében
  • A falutól északra fekszik Füzérkő vára

 

Történet

 

A község gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezik. Nevét első alkalommal a latinos "Serch" írással, de minden bizonnyal "Zsérc"-nek értendő olvasattal 1248-ban említette IV. Béla királyi oklevele. Ekkor ez a hely - ami még nemigen volt lakott település - az egri püspökség birtoka (possessio) volt. A helynév valószínűleg szláv eredetű, ami erdőégetéssel nyert tisztásra utal. Mai nevét a "Bükk" előnév felvételével a községi elöljáróság javaslatára a belügyminiszter 1906-ban hagyta jóvá. A község címerét, amelynek fő motívuma egy termő szőlőtőke, Pécsi L. Dávid neves magyar heraldikus tervezett és 1998. évben hagyta jóvá az önkormányzat.

Lakosainak száma-miután a hely lakott településsé vált- a történelem során fokozatosan növekedett. A település lakosságszámára a törökök kiűzése után egy 1695-ben készült összeírásból következtethetünk első alakalommal. Ekkor 20 db, többségében pusztult házat jegyeztek fel, ami mintegy 100-120 lakost fogadhatott be. Az 1786. évben megtartott első hivatalos népszámláláskor 631 lakost írtak össze a településen. Ez a szám fokozatos gyarapodással az 1941-ben magtartott népszámlálás idejére 1743 főre növekedett. A község történelme során eddig ez volt a legmagasabb lakosságszám.

A II. világháború és az azt követő években , évtizedekben megindult a lakosság számának csökkenése, ami még napjainkban is tart. (2006 januárjában már csak 1088 fő volt.) A folyamat azzal kezdődött, hogy a második világháborúnak a község lakosai közül 38 fő hadi szolgálatot teljesítő katona és 4 civil lakos esett áldozatul. Érzékeny lakosságszám csökkenéshez vezetett a magyarországi régi nagybirtokrendszer 1945. évben megindult felszámolása is. Ennek kapcsán a bükkzsérci földigénylők közül a családtagjaikkal együtt közel kétszázan vettek örök búcsút a községtől és áttelepültek az Országos Földrendező Tanács Települési Hivatala által számukra kijelölt és biztonságosabb megélhetést nyújtó dunántúli vidékekre, elsősorban Bicske térségébe, főleg Nagyegyházára.

1947. évben más környékbeli települések lakosaival együtt Bükkzsércről is sokan indultak el ideiglenes (2 éves) munkavállalási céllal Svédországba, főleg Eskilstuna és Storfors településekre, ahonnan az 1948. évi magyarországi politikai rendszerváltás, a "fordulat" után már nem tértek vissza, hanem svéd állampolgárokként ott végleg letelepedtek.

Az 1950-es években nagy lendületet vett magyarországi gazdasági-társadalmi átalakulás, az iparosítás további erős lakosság-elszívó hatást gyakorolt a községre. Sokan a biztos megélhetést nyújtó új ipari létesítmények környezetében telepedtek le. Az iskolai tanulmányaik befejeztével szakképesítést szerzett bükkzsérci fiatalok is ott alapítottak családot és ott telepedtek le, ahol a szakmájuknak megfelelő elhelyezkedési lehetőségek biztosítva voltak.

Az 1950-es évek végétől, a 60-as évek elejétől a fiatalok újabb hulláma indult a dunántúli telepes elődeik nyomdokain Bicske és Tatabánya térségébe, Óbarokra, Szárligetre és más ezekhez közeli településekre, vagy vettek új irányt Észak-Magyarországon a Sajó völgyébe Putnok és Ózd térségébe, ahol akkoriban a mezőgazdaság és az ipar is biztos megélhetést nyújtott számukra. Így került akkoriban sok fiatal telepes Hét és Serényfalva községekbe illetve ezek környékére.

A községből elvándoroltak szórványokban megtalálhatók az ország valamennyi tájegységében, de számosan új otthonra találtak Európa nyugati országaiban vagy a tengeren túl, főleg Kanadában is.

Napjainkban a lakosságszám csökkenését elsősorban már a születési és elhalálozási különbözet negatív egyenlege határozza meg, nem az elvándorlás. Erőteljes a lakosság elöregedése. Míg az 1920-as évektől az 1950-es évekig az évenkénti születésszám átlagosan 40-50 között volt, a fokozatos csökkenés miatt 2004 évben elérte az eddigi minimumát: ekkor csak 4 gyermek született. Emellett a községben az évi elhalálozások száma már évek óta 20-30 fő között mozog.


 

Bükkzsérc honlapja: ITT

Bükkzsérc és környéke a Panoramio-n: ITT