Üveggyártás a Bükkben, az üveghuták

A Bükk hegység Diósgyőrhöz közeli erdőségeiben az 1710-es évektől kezdődően gyártottak üveget, amelynek köszönhetően  az addig lakatlan területeken települések jöttek létre. Az első bükki üveghuta helye a Márkus patak völgyében, Óhután (Bükkszentlászló) észak-keleti irányban terült el. Működéséhez az üveg alapanyaga a homok, a mészkő és a hamuzsír előállításához szükséges faanyag korlátlan mennyiségben a környezetében rendelkezésre állott. Ez az üvegkészítő műhely három részből állt: törőmalomból, égetőkemencéből és a hutaépületből. Ezt az üveghutát egy magánvállalkozó építette az uradalom költségén, a műhely alapításának célja az ablaküveg szükséglet kielégítése volt. Az első hutások nevei többségében szláv eredetűek, akik a felvidékről települtek ide. A települést már az ősember is lakta; a népvándorlás korai időszakában a Bányabükk déli oldalát alkotó sziklafennsíkon a kotinus kelta néptörzs sáncokkal, árkokkal védett földvárat épített, melynek maradványai a településtől keletre, a Nagy-sánc tetején ma is látszanak. A kelták eltűnése után a terület az első hutások megjelénésig lakatlan volt!

A második üveghuta Újhután (Bükkszentkereszten) is az ablaküveg készítésre rendezkedett be Sztraka Ferenc irányításával, de 1755 után uralkodóvá vált az öblösüveggyártás. Ekkor már "Simonides János hutásmester is inkább kortsmák szükségeire fontos üvegek készítésére ösztönözték, s a Helytartótanácsnak küldött megyei jelentés is arról számolt be, hogy Újhután palacküzemet készítettek, amelyet az óhutai lakosok szállították el". Az újhutai mesterek nevei szlovák, lengyel és német származásra utalnak.

Ma ezen a településen találjuk a bükki üveghuták ipartörténetével foglalkozó múzeumot. A múzeumban az üveg alapanyagaival, az üvegolvasztó kemencével, olvasztóüstökkel, az üvegfúvó pipával, az üvegfúvás segédeszközeivel, valamint számos fúvóformával ismerkedhetnek meg a látogatók. A falu 1940-ben, nevet változtatva, felvette a Szent Kereszt Felmagasztalása névre felszentelt temploma nevét, és azóta Bükkszentkeresztnek hívják. A barokk jellegű templomban található a kor egy értékes emléke a mennyezetről lecsüngő üvegcsillár, melyet a Bükk hegység utolsó üveggyárosa ajándékozott a templom részére 1887-ben.

A harmadik huta 1790-ben Répáshután jött létre, melynek alapítója Stuller János nevű hutásmester. Közelében gyorsfolyású patakok voltak, amelyeknek vízi energiáját felhasználva helyben épített törőmalomban lehetett az alapanyagokat feldolgozni. A huta előzőleg az egri érseki uradalom tulajdona volt. Területére már 1760-ban szlovák favágókat telepítettek be, akik értettek az erdő kitermeléséhez, és ők szállították az ómassai vasolvasztóhoz a fát és a faszenet. Az üveghuta 1831-ig üzemelt, majd 1834-ben áttelepült a Gyertyánvölgybe. A községben még sokan beszélik a szlovák nyelvet és gondosan őrzik hagyományaikat. Jelenleg a település lakóinak száma közel 600 fő. A fulóból csodálatos túrákra indulhatunk a bükki kövekre, megtekinthetjük a Balla-ősemberbarlangot. A falu régi pásztorháza ma tájház, berendezése az 190-1940-es évekből való. Bemutatja a bükki település történetét és az üveghuták termékeit is. 1989-ben, a település fennállásának kétszázadik évfordulóján nyitották meg.

A negyedik üveghuta a gyertyán-völgyi volt, amelynek alapítója 1834-ben Schir József volt. Az itteni üveggyártás a bükki üvegipar történetében már a gyáripari jelegű termék előállítását képviselte. A bérmunkások alkalmazása, a gőzgépek üzemeltetése, valamint a kereskedelmi tőketermelésben való részvétele a bükk üveggyártás történetében legmagasabb szintű termék-előállításához vezetett. A malmot és a csiszoló korongokat egy 12 lóerős gőzgéppel működtették egészen 1896-ig amikor is megjelentek a gépiesítetett gyárak, melyekkel ez a kis huta már nem tudta felvenni a versenyt. A Gyertyánvölgyi Üveghuta leállításával megszűnt a  Bükkben majd 200 évig tartó üveggyártás. A falu emlékét a még ma is meglévő temetője őrzi.

2000 évtől kezdődően a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala támogatásával és a települések összefogásával feltárásra, rekonstruálásra, tájékoztató táblák elhelyezésére és információs anyagok megjelentetésére került sor.

Az  öblösüveggyártás folyamata az évszázadok során alig változott: a megolvadt masszából a mester hosszú fémpipa segítségével kivesz egy adagot, s ezt szappanbuborékként felfújja. Ha nagyobb üvegtárgyat akar készíteni, újabb és újabb adag masszát vesz ki a pipára. A kívánt alak eléréséhez az üveget formába fújják. A tömegtermelés ma nyilván gépesítve van, ám az igényesebb, a minõségi üvegárut ma is lényegében ugyanúgy készítik, mint egykor.