Szinte minden útikönyvben szerepel egy változata a szerelmi tragédiának, amely idős molnár és fiatal neje, a gonosz apa és reménytelenül szerelemes leánya, a gazdag és szegény szerelmesek, az elszánt leány és a bátortalan fiú között zajlott, s csupán a végkifejlet azonos: a szikláról történő leugrással közösen vállalt áldozat, a halál.

Az egyik „típusú" történet egy 1928-ban megjelent kiadványból származik. „A Molnár-szikla égbetörő ormán egy feszület néz le a nyaktörő mélységbe - olvassuk.
A néprege szerint a völgy mélyén csattogó vízimalom molnárlegénye szemet vetett a csinos molnárnéra, mivel viszontszerelemre nem talált, a szikláról ugrott le, s lelte szörnyű halálát a mélységben; az emléke itt bolyong a bércek és a rengetegek lakóinak meséiben". A malom és a molnár a főszereplője, az 1936-ban nyomtatásban megjelent történetnek is. „A lillafüredi út mellett, a hámori malommal szemben, a függőleges égbe meredő szilafal tetején látható egy kereszt. Ezt a keresztet a népmonda szerint azért állították fel, mert az öreg molnárt a fiatal felesége megcsalta, s ezért a molnár a sziklafalról a tátongó mélységbe vetette magát és szörnyethalt."

Egy újabb verzió szerint a kalló (papírkészítő) molnár lánya és a szegény molnárlegény szerelme nem teljesülhetett be, ezért a halálba menekültek a szikláról.

Hasonló történet szól arról, hogy egy fiatal szerelmespár a szülők ellenkezése miatt azért érkezett a Dolka-gerincre, hogy együtt vessenek véget életüknek, ám a lány ugrását követően a fiú meggondolta magát és visszatért Miskolcra. A városiak azonban megvetették, kitaszították a fiút, aki e nyomás miatt újra elment a sziklához és kedvese után vetette magát.
A legújabbnak vélhető történet 1993-ból származik, mely szerint az évek során harminc ember vetette magát le az ötven méter magas szikláról.

A Molnár-szikla története igazi találós kérdés, ám egy biztos: aki ellátogat ide, annak érdemes vigyázni magára, hiszen nem egy egyszerű sziklán áll!