Tardona egy 1192 fős település, melynek területe 1226 ha. A megye középnyugati részén, közúton megközelíthető helység Kazincbarcika és Dédestapolcsány között, a Bükk hegység észak-nyugati lábánál.
A település nevének első említése 1240-ből az Árpád-korból való oklevélben Turduna alakban fordul elő. Az oklevél már a határait is leírja. Vagyis, eredetileg dédesi vár tartozéka volt, a várjobbágyok földje lehetett, amely a XIII. század elején nemzetségbeli Gyula bán kezére került, akitől IV. Béla elkobozta és György fia Miklós gömöri ispánnak adta. A határ DNy-on Dédesig és a remeték földjéig (Szentlélekig, a pálos-kolostorig), ÉK-en Kondóig és Kazincig ért.
A XIV. században a dédesi várral együtt a Palóczi család kezébe került. A XVI. század második felében Török András zálogbirtoka lett, majd a Baskó család az ura, de még ugyanebben az évszázadban részbirtokosai a Tiboldok, Herencsényiek is. A XVII. században a birtok tovább forgácsolódott, köznemesi családok bírták, mint a Ludnai, Nagymihályi, a Dóczy, a Zékány, zálogjogon a Dőry családok. A XVIII. században a főbb birtokosok a Szathmáry Királyék, a Szentimreiek, a Hanvayak és a Csányiak. Eger eleste után Tardona is hódoltsági terület lett; sokat szenvedett, sokat adózott.A reformáció hamar elterjedt itt, de eleinte Dédes filiája, leányegyháza lett, a köznemesi családok révén és alattuk lett a falu népe reformátussá. 1622-ben önálló református egyházzá lett. Az 1688. évi tizedlajstrom teljesen néptelennek mondja a falut, de ez 1693-ban újra népes.
A katolikus kőtemplom 1720 körül már romokban hever, a Rákóczi szabadságharcot követően a reformátusok befedték, egy ideig használták, de mellette 1732-ben új fatemplomot építettek, és ekkor a régi katolikus templomot elhagyták. E régi templom az 1746. évi egyházlátogatáskor tett feljegyzés szerint nagyszerű építmény volt, akkor a falakon még látszott a képek helye. 1875-ben tűz ütött ki a településen, melyben a templom, a lelkészház és az iskola is leégett. Nagy nehézségek árán, végül is 1886-1889 között sikerült ismét felépíteni a templomot, mely ma is áll. A megye nyugati részén, a Tardona-dombság területén található kis falut a Harica-patak szeli át. A Bükk lábánál fekvő, egykor vadregényes környezetben elhelyezkedő falucska ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhelyek közé tartozik. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlás elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A bujdosó egykori lakóházát, ahol Csányi Benjámin látta vendégül, már lebontották. Helyette a Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy mesemondó emlékszobája (tájházzal és a Bükki Nemzeti Park állandó kiállításával együtt az épületben) , amely a faluban elhelyezett táblák mellett őrzi Jókai tardonai hónapjainak emlékét. Az író regényeiből, relikviáiból láthatunk itt kiállítást. Jókaitól származik a mondás: Ha emberséget akarsz tanulni, eredj Tardonára! Kedvelt kirándulóhelyén, a Bükk Örvénykő nevű sziklatömbjének tetején a diósgyőri turisták állítottak emlékoszlopot. Az írót bujtató Csányi Benjámin földesúr sírja a mai napig megtalálható a községi temetőjében, sajnos elég rossz állapotban.

A község infrastruktúrája teljesen kiépített: ivóvíz, szennyvízhálózat, vezetékes gáz, 27 csatornás kábel TV, korszerű közvilágítás, 11 km portalanított út.

Tardona említése Jókai Mór regényeiben:

Képgaléria: itt.

A település honlapja: www.tardona.hu