Varbó község Borsod-Abaúj-Zemplén megye középnyugati részén, Miskolc közelében a Sajóba torkolló Nyögõ patak partján fekszik. A természeti látnivalók közelsége vonzóvá teszi ezt a Miskolctól északnyugatra fekvő, 1200 lakosú községet. Természetes növényzete a Bükk-fennsíkéval egyezik meg. Varbó maga hegyes vidéken épült fel, a Bükk hegység északi lejtõjén, így környezetében jelentõs az erdõk aránya így erdõgazdálkodása is jelentõsebb a szántóföldi növénytermesztésnél.

A község lélekszáma az 1930-as évekbeli 1060 fõrõl 2004-re 1198 fõre emelkedett. Ez bizonyára a községnek a lakosság-megtartó erejével magyarázható azzal, hogy a helybeliek inkább választják, ha szükséges az ingázást, s nem a nagyobb arányú betelepülést a közeli, urbanizáltabb helységekbe. A megtartó erõ többek között az, hogy a munkanélküliség viszonylag alacsony. Napjainkban a regisztrált munkanélküliek aránya messze elmaradt a megyei átlagtól.

A település neve szláv eredetre vall: Vrbovo - Varbo alakban fordul elõ szláv területeken (Vrbovao - Wjerbov - Vrbov), az utóbbi az egykori Szepes vármegyékben. A szó töve fûzfa - vrba jelentésû. (Jelképesnek is tekinthetjük, hogy a község fõterének közepén, ahol jelenleg az 1100. évforduló tiszteletére emelt kopjafa áll, nem sokkal elõbb még egy nagy öreg fûzfa állott.) Nevének a XVI. században kialakult a mai formája is.

A települést Ákos nembéli István nádor birtokaként okleveleink 1303-ban említik először. A XIV. századtól mint diósgyőri várbirtok, a király uralta. A XVI. század második felében a törököknek adózott, közben reformátussá lett. Mai református temploma 1809-ben épült. Temetőjében több faragott fejfa, a faluban néhány szép, vakolathímes homlokzatú ház látható.

A község okleveles anyaga meglehetõsen gyér. Az oklevelekben csak a 14. század elsõ éveiben jelenik meg. Varbót ebben az idõben - tardonai határát kivéve - teljesen várföldek vették körül. Mindezt megerõsíti az 1303-ból származó oklevél. Ebben az oklevélben tûnik fel elõször a község neve. Ebben az évben Ernye (Iriney) fia István nádor hívének, Ladomérius fia István ispánnak adja Varbót (Warbo), kivéve azt a részt, ami fia, Miklós mester tulajdonában volt. Ez az oklevél azzal az eseménnyel függ össze, amikor Ő képviselte Ernye fia ISTVÁN NÁDORT a cseh és lengyel királynál, és ő hozta el télvíz idején, sok veszedelem közepette István nádor István fiának Csehországból feleségként Benarinus-nak, Bauaria hercegének leányát. a nádor fiának menyasszonyát, egy bajor hercegkisasszonyt Diósgyőrbe. Az ennek során tett szolgálataiért kapta a nevezett István Varbó földjét.

Károly Róbert idején a királyi birtok része volt, de egy korabeli adat szól arról is, hogy ekkor már birtokos volt egy magát „Varbói”-nak nevező család is. Oklevelek említik a már a XIV. században meglévő egyházát és lelkészét. A következőkben a VARBÓI és a TISZAI /THYZAI/ családé, illetve királyi birtok. Diósgyőrrel együtt zálogos birtokosoké lesz, így uralja: Balassa Zsigmond, Guthi Országh Ilona, Mellyth Ferenc, a Csernelyiek, az Enyingi Török család, Négyesy Szepessy Pál. A török meghódoltatta, Pestre, majd Hatvanba, Musztafa agának fizette a 200 forint adót, mely összeg arra utal, hogy ekkor népes és jómódú község lehetett. A Koronauradalom fennállásáig koronauradalmi birtok volt.

1576-ban már önálló református egyháza van, 1694-ben templomának javításáról történik említés, majd 1701-ben újra.

Napjainkban teljesen kiépült a település szennyvíz, ivóvíz és gázhálózata.

Képgaléria: itt.

A település honlapja: www.varbo.hu