Nagyvisnyó község Heves megyében Szilvásváradtól 5 kilométerre található. Hegyekkel ölelt helyen, a Bükki Nemzeti Park területén, a Szilvás patak mellett fekszik.

Okleveles említése 1239-ben történt arra Wisna alakban. 1293-ból Wysnyo névalak maradt fenn.A települést először várjobbágyok lakták, s először az éleskői , a dédesi, majd a diósgyőri várhoz tartozott. Idővel itt két Visnyó: Kis- és Nagyvisnyó alakult ki.

A település birtokjoga 1438-ban fele részben a Pálóczy családra szállott, a másik rész birtokosa a Bél nemzetség, majd a Bekény család volt. Ezt a területet 1510-ben Pusztavisnyó éven Ományi Tamás és László vásárolta meg. A Pálóczy család kihaltával Perényi Péter lett a birokos, a XVI. század végén pedig Dóczy Kelemen mellett a Szécsy család tulajdonába került. Az 1598-as összeíráskor Nagy-Visnyó a varannai plébániáé volt. 1659. és 1663. között Wesselényi Ferenc nádor volt a birtokos, aki eladta Jászy Jánosnak; utóbbi végrendeletében a Szentpétery, Szász és Szepessy családokra hagyta. A falu a XVIII. században Szepessy-és Máriássy-birtok volt, a XIX. század első felében a gr. Keglevich és Szepessy család, valamint Latinák Márton vasgyáros birtokába került.

Az 1930-as években 320 bel- és 4 külterületi házában kb. 1300-an laktak, valamennyien magyarok.

A Mihalovits-féle kőfejtőt 1982-ben védetté nyilvánították. A nagyvisnyói mészkő sötétszürke és fekete, bitumenes, kalcitos, éles, szilánkos törésű, kemény kőzet. A 299-354 millió éves, felső perm korban keletkezett, bitumen tartalma miatt szénfekete színű fekete mészkő a bánya egyik nevezetessége. A fekete és a szürke mészkő rétegenként, padonként váltogatja egymást. A bányafal rétegvonalai, törésvonalai már messziről felhívják magukra az arra járók figyelmét. A rétegek, padok vastagsága 20-40 cm, ritkán 1 m. Az itt bányászott fekete mészkövet az egri építkezéseken gyakran használták lábazati kőnek. Másik geológiai érdekesség, hogy a mészkő közé agyagpala ékelődött. Az 1780-as évek elejétől kezdett el működni a Bán-völgy nagyvisnyói oldalán a palakőbánya, mely egészen 1910-ig üzemelt. A sötét színű, jól hasadó palát tetőfedésre és iskolai palatáblának egyaránt használták. Nem csak a környéket látta el de kiváló minőségű anyaggal, hanem Miskolcra, Egerbe, sőt Pestre is szállítottak belőle. A kövületekben igen gazdag mészkő leleteit Schréter Zoltán és Legányi Ferenc természettudósok dolgozták fel. A csigák, kagylók, korallok, tengeri sünök 300 millió éves maradványai még ma is sok érdekes látnivalót nyújtanak.

A közeli Ölyveskői-rókalyukból Kadic Ottokár 1930-ban újkőkori edénytöredékeket és érdekes őslénytani leleteket ásott ki.

A XVIII. század végétől vannak adatok üveghuta, valamint papírmalom meglétéről; ezek a XIX. század első harmadában megszűntek. A XIX. század közepén vashámort is említenek a források.

A község házait elhagyva, a dél felől lehúzódó hegy nyúlványok szomorú nevezetessége, hogy 1909-ben itt lőtték le a Bükk utolsó medvéjét.



A községi pecsét címeralakja: függőleges, alatta az 1746-os évszám. Körirata: Visnyai.

A településen már a XVI. században a református vallású lakosság volt többségben, 1605-től önálló református egyház működött. Református temploma 1800 körül épült későbarokk stílusban. A népi barokk stílusú templombelső festett kazettás mennyezete 1804 körül készült, jelenleg felújításra vár.

A műemlék jellegű lakások nagy része lebontásra került, ma már csak kettő ilyen épület található a faluban.

Az itt lakók palócok, viseletük jellegzetes palóc népviselet volt. A hagyományok között a fonóházakban folyó téli fonás említendő az 1960-as évekig, ugyanis jellemző volt a kendertermesztés, ez a szokás a termelőszövetkezet megalakulása után megszűnt

Képgaléria: itt.

A település honlapja: www.nagyvisnyo.hu