Sály község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi kistérségben. A Bükk hegység déli lábánál fekszik, a 3-as főúttól 6 kilométerre egy festői völgyben.Sály községnek vasúti közlekedése nincs, Sály- és Mezőkeresztes-Mezőnyárád vasútállomás között rendszeres buszjárat közlekedik.

Budapest és Miskolc városok felé közlekedő járatokat Bükkábrány községen keresztül lehet elérni, átszállással.
 

Sály története

Sály és környéke a bronzkor óta lakott vidék. A falu körüli domb- és hegytetőkön máig egykori romok, föld- és kőépítmények maradványai látszanak vagy sejthetőek.Az országnak ezt a vidékét, amelyet a Nyárád- és az Eger-patak ölel körül honfoglalás kori hagyományaink Örsúr földjeként tartják számon.

Erről Anonymus így fogalmazott a Gesta Hungarorumban:

„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak”.

E köré a vár köré épült az első falu, majd a népesedés miatt az utódok a völgyekbe húzódtak és kisebb falvakat hoztak létre. Így jött létre Sály is, amely valószínűleg a Saul utónévből származik.

Ezt a vidéket az Örsúr nemzetség Váraljai ága lakta. A falu határában állt egykor Váralja település is, melyet az itt végzett ásatások is alátámasztanak. Az első lakóházak már a 10. században álltak, s attól kezdve folyamatosan használták a települést. Valószínűleg a török korban pusztult el. Az Örsúr nemzetség leszármazottainak nemzetségfői központját Sály határában, a Lator-patak forrásától (amelyet ma is Vízfőnek neveznek) körülbelül háromszáz méterre levő hegy tetején azonosították. A nemzetség monostora Kácson épült fel, de a nemzetségi ágak egy-egy vára Kácson és Sályban található.

Sály első említése 1348-ra tehető. De mire Sály oklevélbeli szereplése megtörténik már túl vagyunk a tatárjárás pusztításán. A sályi református egyház 1581-ben alakult meg, de a török pusztítás nem engedte kibontakozni azt a fejlődést, amit az egyház hozott magával (falusi iskola). 1596-ban élte át Sály népe történelme legnagyobb pusztulását. Eger eleste és a szerencsétlen kimenetelű mezőkeresztesi csata után a vármegye déli felét, így Sályt is elpusztította a török. Sály felégetése ősszel történt. A megmaradt lakosság a Tarizsa hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódott meg, s a környéken portyázó törökök támadásai miatt sokáig nem tértek vissza a lerombolt faluba.
Sály utolsó örököse, a tibold család utolsó férfi tagja, Sályi Tibold Zsigmond volt, aki feleségül vette a fiatal Kakasfalvi Csuda Zsuzsánnát. Sályi Tibold Zsigmond 1660-ban hal meg, s özvegye férjhez megy Négyesi Szepessy Pálhoz, Thököly Imre egyik főemberéhez. Ők ketten megpróbálták talpra állítani a kicsi falut, de Négyesi Szepessy Pált közéleti tevékenysége igen lefoglalta (országgyűlés vármegyei követe), emiatt felesége vette át az ügyek intézését. Az 1700-as években járunk, amikor Szepessy Pál menekülni kényszerül Erdélybe nézetei miatt. Thököly Imre kuruc vezér mellett is harcolt. De már nem éli meg a Thököly szabadságharcának bukását. Ez idő tájt a Szepessy birtok ide-oda kerül, hol elkobozzák, hol pedig visszaszerzik a jogos tulajdonosok. Végül az ifjú Szepessy Pálnak váltságdíjként sikerül visszavennie földbirtokát, ezáltal Sályt is. 1711-ben meghal Kakasfalvi Csuda Zsuzsánna, aki a néphagyomány szerint a sályi református templom úrasztala alatt lévő sírboltban van eltemetve.

1713-ban Sályt Szepessy János örökölte, aki újjáépítette a templomot, és haranggal ajándékozta meg. Sályban főképp földműveléssel foglalkoztak az emberek. Ló csekély, de szarvasmarha, ökör, juh, kecske, sertés elég jelentős számban volt jelen a településen. János fia László igen szigorú jobbágyaival szemben, sőt ősei hitét elhagyva katholizál és hűséges embere lesz a bécsi udvarnak. Mária Teréziától bíróságot is kap. És ezáltal lett Urbáriuma is a sályi népnek. Ez azért is jelentős dokumentum, mert ebben névszerint felsorolták a 105 jobbágycsaládot, valamint ez hiteles névsor volt a sályi jobbágyokról. 1769-ben kezdte el vezetni a sályi református egyház az anyakönyvet. 1766-ban említik meg a falu első tanítóját.

Az XVIII. sz. végén épül fel a három nevezetes kastélya Sálynak a Szepessy László által átépíttetett kastély, valamint az Eötvös- és a Fáy-kastély. A XX. századra a birtokos családok elszegényedtek és kihaltak. Csak két nagybirtok maradt a Gorove Lászlóé (a volt Eötvös bírtok) és a Knöpl Annáé. (a Seckendorf, megelőzően a Négyesy Szepessy bírtok). A falu lakossága rohamosan nőtt, 1924-ben 2083 lélekszámú.

1873. február 21-én leég a községháza felújítására a megye ad kölcsönt. 1889-ben megalakítják Sályban a tűzoltó szervezetet. 1891. népszámlálás. 1895-ben kérvényezik, hogy postaállomást állítsanak fel 1896-ban megünneplik a Milleneumot.

Majd 1914-ben kitör az I. világháború. Súlyos gazdasági válság következik be, nincs ára a búzának, olcsó a munkaerő, nagy a munkanélküliség. A harmincas évek második felében némi javulás látszik, de 1939-ben kitör a II. világháború.

1938-ban ásatásokat végeztek a Latorvár környékén. Ekkor hun és avar sírokat tártak föl, majd 1975-ben és az 1980-as évek végén újabb értékes leletekkel gazdagították a magyar őstörténetet és sok mindet tudtak meg a középkorban élők életkörülményeiről és világnézeteiről.

1944 novemberében két hétre hadszíntér is volt a falu, november 19-én szabadul fel a fasiszta megszállás alól. És ezután kezdődött el Sály történetének újabb korszaka.

1960-ban megalakult a Tsz., ezen felül palackozó üzem, gépállomás, gyógyszerüzem is működött a településen. Az egészségügyi ellátás javult, 1985-től új egészségügyi komplexum valósult meg, mely helyt ad a háziorvosi, védőnői alapellátás gyakorlására. A komplexum 2 szolgálati lakást is tartalmaz. Óvoda létesült. Ekkor érkezik Sályba a vezetékes elektromos áram is.

A 70-es években avarkori sírokra leltek az egyik szőlőtelepítés során, melynek egy részét feltárták. Az itt talált leletek néhány darabja megtekinthető a sályi Gárdonyi Géza Honismereti Házban is.

1989-ben a Bükkalja Mg. Tsz megszűnt. Ezáltal a községben jelentős számban munkanélkülivé váltak az emberek. A 90-es évektől megkezdődött a falu infrastruktúrájának kiépítése, mely óriási erőfeszítések árán valósult meg.

A községben található a latori vízfőforrás, mely a község ivóvízellátása mellett több dél borsodi település vízellátását is biztosítja. Ezért környezetvédelmi szempontokból is szükségessé vált a szennyvíztisztító rendszer kiépítése. Első ütemben a hordott szennyvíztisztító telep valósult meg majd a csatornahálózat szennyvíztisztító telepe jött létre. E nagy beruházás 3-4 ütemében valósult meg a csatornahálózat 1998-ban. A csatornahálózat átadását követően került sor az önkormányzati utak helyreállítására ill. kiépítésére. Az útépítés azóta is folyamatos, melyet pályázati lehetőségek kihasználásával tud megvalósítani az önkormányzat.

A községben született és itt lakott híres emberek

1803-ban született Balla Károly színművész, lapszerkesztő, író, aki lelkes művelője, leírója a magyar táncoknak, s ő alapítja Debrecen első lapját, a Debrecen-Nagyváradi Értesítőt.

1817-ben született Sályban Solymossy Sámuel kiváló irodalomtanár Kinek emlékére miskolci tanítványai 1882-ben Solymossy-díj címén alapítványt tettek egy a "Borsodi-kör által kitűzendő pályakérdés díjazására".

1841-ig Sályban él Eötvös József író, reformpolitikus. Ezekben az években indul írói pályája. Itt kezdi írni Karthausi c. regényét. Itt írja a Magyar Tudományos Akadémián nagy sikert aratott Kölcsey-emlékbeszédet, Vélemény a fogház javítás ügyében c. írását. A Falu jegyzője c. regényének több alakját sályi emberekről mintázza.  Sályi élmények hatása alatt írja A vár és a kunyhó c. költeményét. Utolsó sályi írása 1841. március 1-jén kelt levele Széchenyi Istvánhoz. 1839 őszén vendégül látja Sályban író barátait: Trefort Ágostont és Szalay Lászlót. Trefort Az anyagi érdekekről c. tanulmányát, Szalay pedig Kollárról szóló emlékbeszédét írja meg itt a kastély csendjében.

Gárdonyi Géza itt töltötte iskolás éveit, mivel édesapja az Eötvösék utódjának, Laszky bárónak a birtokintézője volt. Sályi éveit Gyermekkori emlékeim c. munkájában tekinthetjük meg, s egy versével a sályi patakról is megemlékezik.

A település látnivalói

A település központjában található az Eötvös-kastély. Itt született Eötvös József író édesapja. A 18. századi barokk épületben ma mozgásjavító intézet működik. Parkjában klasszicista sírkamra áll, melynek tetején obeliszk emelkedik.

A település egyik büszkesége a késő barokk-copf stílusban 1793 és 96 között épült római katolikus templom.

A római katolikus templom mellett található a hősök emlékműve, melyet november 1-jén mindenszentekkor sok gyertya fénye díszít.

A román stílusú, 1770-ben Szepessy László által építtetett és még ma is a régi formájában álló Gorove-kastély, most az általános iskolának ad otthont.

Sályban emléktábla hirdeti, hogy Gárdonyi Géza a sályi iskola tanulója volt 1870 - 1873 - ig. Őróla nevezték el az sályi általános iskolát. Az egykori iskola, ahol a később híressé vált író is tanult, tájházzá lett átalakítva, melyben sok régi emlék fellelhető.

Latorvár

Örsúr vára



Források:

Fényes Elek
Györffy György
Mátyás István: A kiásott múlt (1989)
Sály község honlapja
Wikipedia

Linkek:

A község honlapja: www.saly.hu

Források: www.saly.hu, wikipedia